Hasalás, hasaltatás
Azt már valószínőleg minden szülő tudja, hogy a baba hasaltatása mennyire fontos az első időszakban, de hogy miért is, vagy pontosan mennyit érdemes, az már nem ennyire egyértelmű.
Kezdjük egy kis tisztázással. Sok szülőtől hallom, hogy nagyon sokat van hason a baba, hiszen hason alszik. Sajnos ezt az időszakot nem vehetjük figyelembe ennél a kérdésnél: alvás közben ugyanis nem emeli a fejét a baba, így nem számíthatjuk bele a hason töltött időbe. Amikor egy szakember ezt kérdezi a szülőtől: mennyit van hason a baba? – akkor igazából arra kíváncsi, hogy ébren, nyugodt hangulatban mennyi időt tölt hasonfekvésben, azaz mennyit tudja emelgetni a fejecskéjét.
A hason fekvés legfontosabb része a fejemelés, hogy a fejet egyre hosszabban, stabilabban tudja megtartani a baba. Amellett, hogy a fejtartás elengedhetetlen a későbbi mozgások helyes kivitelezéséhez, a hason fekve fejemelés a szenzomotoros fejlődést is biztosítja a baba számára. Így ugyanis teljesen más szögből látja a világot, egyensúlyát is erőteljesebben fejleszti, mintha egész nap csak háton fekszik. Szerencsére a legtöbb baba nem tölti kizárólag háton fekve a napját, hiszen, etetések idején, ringatások, sétálások közben többféle testhelyzetben tud ismerkedni a világgal.
Azonban az önálló hason fekvésben nézelődést az előbb említett passzív testhelyzetek nem váltják ki!
Mennyit kell ébren hasalnia a babának?
Természetesen ez életkortól függ. Eleinte, néhány hetesen 1-2 perceket tud még csak hason lenni, meg-megemeli a fejét, pár másodpercre megtartja, majd visszaejti. Ezt néhányszor megismétli, majd elfárad. Amikor már egyáltalán nem akarja a fejét emelni, akkor nyugodtan fordítsuk a hátára, vegyük fel, onnantól már inkább pihenjen az a nyakacska. Ez az időtartam azonban napról-napra növekszik, két hónapos kora körül már egybefüggően tudja tartani néhány percig a fejét a baba.
Hogyan segítsük a hason fejemelést?
Amikor ez utóbbi mértékű fejemelést már tudja tartani a baba, akkor, ha fizikai állapotunk már megengedi, feküdjünk hasra vele szemben, kb 30 centi távolságra, onnan beszélgessünk, énekeljünk neki. Hiszen ebben az időszakban az emberi arcok különösen érdekesek neki, sokszor érdekesebbek, mint a tárgyak. Ha nem tudunk eléfeküdni, akkor egy kis tükröt tehetünk a baba elé, vagy szinténnagyszerű segítség a kontrasztos, fekete-fehér kiskönyv, amit elé tudunk állítani, ezeket a geometriai formákat is nagyon szívesen nézegetik ebben az időszakban a babák.
Mikor kell szakember segítségét kérni?
- Ha már 3 hónapos a baba, de még mindig csak egy-két percet bír sírás nélkül hasalva.
- Ha szívesen hasal, de csak tenyértámaszban, könyökét nyújtva (abból ugyanis nagyon nehezen tud játékokért nyúlni, gyakran felborul, kibillen az egyensúlyából).
- Ha hasalásnál feltűnően csak az egyik oldalra fordítja a fejét, illetve csak az egyik oldalra fordítva teszi le.
A kisebb babáknál az arctartás még nem ér el a függőlegesig, fejük döntve van, karjaik pedig szélesen támasztanak alá. Ezt a pozíciót csak néhány percig tudják megtartani a babák, ebben játékokat megfogni, azokkal játszani csak nagyon nehezen, vagy sehogy sem tudnak.
3-4 hónapos korra hasaláskor a baba arca függőleges magasságig emelkedik, könyöke a válla alatt helyezkedik el (természetesen ez csak egy pillanatkép, hiszen a hasalás lényege itt már a játékért nyúlás :))